PUBLIKÁCIÓK

2011

 

Feltöltés alatt ...

Irk F. (2011) A közlekedésbiztonság mint a globális világ része. Belügyi Szemle 2011. 10. 5-15.

Rezümé 

 A globalizáció a közlekedés valamennyi érintett szereplőjét új kihívások elé állítja. Ezúttal – elsősorban – a halálos kimenetelű balesetek alakulásának néhány kevéssé vizsgált összetevője – jórészt példákon keresztül – kerül reflektorfénybe. Ilyenek: a sebességmegválasztás és az ellenőrzés jogállami módszereinek szempontjai, a magyar és az Európai Unió államai többségében a körforgalmak és a „fekvőrendőrök” kialakítása során követett gyakorlat közötti eltérésekkel, továbbá a kamionforgalom legújabb szabályozásával összefüggésben.

 

Irk F. (2011) A büntetőjog lehetőségei és korlátai rizikótársadalomban. (A büntetőjog szabályozó szerepének megváltozása a posztmodernitás időszakában.) Pro Futuro 2011/1. 99-112.

Rezümé

A 20. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg a világ modernizációjának felgyorsulása. Ez a folyamat átmenetet jelent a második modernizációba. A rizikótársadalom új, korábban ismeretlen kihívások elé állította a világ döntéshozóit. Ennek következménye, hogy a büntetőjog, hagyományos eszköztárával, gyakran már nem tud a társadalomra súlyosan veszélyes új típusú cselekményekre megfelelően válaszolni. Ezért paradigma-váltásra van szükség. A rizikótársadalom körülményei között a feladat: előny/hátrány, illetve költség/haszon elemzés segítségével ki kell választani azokat a cselekményeket, amelyek alakulását a büntetőjog továbbra is sikeresen képes befolyásolni. A büntetőjog által befolyásolhatatlan, ám a társadalmak működésére ma még jórészt ismeretlen mértékű súlyos veszélyek ellen büntetőjogon kívüli eszközökkel kell fellépni.

 

Irk F. (2011) A kockázatkezelés és ellenőrzés dilemmái. (A 20. század második felétől jellemző, újtípusú kockázatok, és a rájuk adható válaszok ellentmondásai.) Rendvédelmi Füzetek 2011. 4. 4-31.

Rezümé

A szerző tanulmányában vázlatos áttekintést nyújt nemcsak a kockázat a fogalmáról, hanem az olvasó rövid betekintést nyerhet a társadalmi-gazdasági változásokkal együtt járó várt és várható, valamint nem várt és nem várható kockázatokról.

 

 Ennek a rövid áttekintésnek a summázata abban adható meg, hogy az emberiség történelme a kezdetektől egybefonódott a rizikóval és rizikóvállalással.

Az egyes ember éppúgy, mint a különféle szerepeket betöltő és feladatokat ellátó embercsoportok, közösségek, hatalmi konstellációk a kockázatkezelés során vagy észre sem vették, hogy „rizikóvállalásban vannak” („they are in risk-taking”), vagy – legalábbis többnyire – az önként vállalt kockázattal járó tevékenység során meg voltak győződve arról, hogy abból nyertesként kerülnek ki.

 A múltban megvalósult kockázatos tevékenységek kimenetelének többsége többnyire előre látható volt (legalábbis a külső szemlélő részéről), mert vagy ismétlődő kockázatvállalásról volt szó, vagy olyan rizikóvállalásról, aminek bemeneti elemei, ezek kölcsönhatásai nagyságrendileg ismertek és definiálhatók voltak. Csak ritkán fordultak elő olyan mértékű és minőségű kockázatok (pl. hatalmas földrengések, vulkánkitörések, meteorit-becsapódások), amik, mint látjuk, tőlünk teljesen független természeti jelenségek következményei, s amelyek nagyszámú embert kényszerítettek, kényszerítenek olyan helyzetbe, hogy kockázatot vállaljon.

 A rizikótársadalom kora valójában nem ma, hanem nagyjából az ipari forradalom vívmányainak eltömegesedésével elkezdődött, de a modern technológia általánossá válásával egyidőben kezdett kiteljesedni. Ekkortól datálódik az a korszak, amikor már beszélni kellett a fenntartható növekedésről – ennek mind társadalmi mind természeti vonatkozását illetően. A 20. század nyolcvanas éveitől jöttek rá néhányan arra, hogy az idő az előbb említett lehetőséget (fenntartható növekedés) már meghaladta, s mind az egyesek által előszeretettel három fejlettségi szintre osztott világ különböző részeinek szerepe megváltozott, mind az egész földi társadalmi-természeti életrend nemcsak a magát legfejlettebbnek „hívő” első világbeli hatalmak, hanem az egész emberiség kontrollja alól kicsúszott. Mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt mind több az olyan társadalmi-gazdasági és természeti jelenség, aminek súlyos, ugyanakkor kiszámíthatatlan, s épp e kettő miatt a korábban nem ismert kockázati szintre emelkedett következményei jórészt ismeretlenek, s márcsak emiatt is, vagy egyáltalán nem lesznek kezelhetők vagy hatásuk csupán nagy erőfeszítésekkel mérsékelhető elviselhető szintre.

Rá kell jönnünk arra, hogy a hagyományos kockázatkezelési technikák (ezek között a jog, témánk szempontjából különösen fontosnak tekintett büntetőjog) részben továbbra is működőképesek a már jól ismert mikroszintű rizikótényezők hatásainak kordában tartására, de – legalábbis jelen tudásunk szerint – teljesen alkalmatlanok arra, hogy részesei legyenek az új makrokockázatok káros következményeinek elhárítását célzó erőfeszítéseknek.

 Kiindulási alapként kínálkozik egy új biztonsági koncepció kidolgozása. Ennek alapja az a felismerés, hogy míg korábban a fegyveres támadás iránya meghatározható volt, addig a hidegháború elmúltával az ellenség felbukkanása bármelyik irányból elképzelhető. Ennek folytán valójában a fenyegetés és a kockázat spektruma a korábbi időszakhoz képest kiszélesedett. A svéd parlament biztonsági koncepciójának kidolgozásakor – a katonai támadás lehetősége mellett – a posztindusztriális társadalom sebezhetőségét eredményező nemzeti kockázatnak nyilvánította a más országokból kiinduló nemzetközi válságokat és konfliktusokat, a szolgáltató iparban bekövetkező válságokat, a gazdasági egyensúlytalanságot, a tömeges migrációt, a nacionalizmust, az etnikai és kulturális konfliktusokat és a terrorizmust. Míg az előbbi kockázatokat az egyik besorolás az alacsonyak közé helyezte el, egy másik jelentés a 90-es évek legkockázatosabb történései közé sorolta a társadalmak szociális és gazdasági szétszakadását, a nemzetek közötti konfliktusokat, a környezetszennyezést, az anyagi javak szűkösségét, és a modern társadalmak összességének sebezhetőségét. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy nemcsak a katonai és a polgári védelmet kell közös alapokra helyezni, hanem a védekezést ki kell terjeszteni a lakosság egészére, amit a probléma holisztikus megközelítésének szokás nevezni. Ily módon a sebezhetőség elleni védekezés költségei jelentősen csökkenthetők.

 Ebből a szempontból nem közömbös arra is tekintettel lenni, hogy az emberek milyen kockázatok vállalása iránt mutatnak erős késztetést, illetve melyek azok a kockázatok, amelyeket inkább averzióval fogadnak. Mert azt is megállapították a kutatók, hogy a különféle jellegű kockázatokkal szembeni beállítódás – nagy mintákat is figyelembe véve – jelentős eltéréseket mutatnak.

A 21. század kezdetére jórészt kialakultak azok a potenciális támadási felületek, amelyek valamennyi európai országban (sőt Európán kívül is) az állam működése számára a legnagyobb veszélyt jelentik. Ezek a következők:

·         terrorizmus;

·         a menekültek és segítőik erőteljes befolyása;

·         tömeges kártevésre alkalmas mennyiségű fegyverek elterjedése;

·         nemzetközi szervezett bűnözés;

·         környezetkárosítás;

·         az olyan létfontosságú infrastrukturális rendszerek tönkretétele, mint az elektromos hálózat, rádió és televízió, telekommunikáció, számítógépes hálózat és a víz;

·         biológiai és vegyi fegyverek használata.

 Ami szintén lényeges megállapítás: mai „nyugati” társadalmakban a kockázat valamiféle kultúrája mindenütt jelen van. Az irodalomban csakúgy, mint a munka világában, az emberek egymás közötti kapcsolataiban, az élelmiszerfogyasztásban, a szabadidő eltöltésében, a biztonság és a személyes egészség védelmében. A világ azonban megváltozott, s az új globális kihívások új válaszokra várnak.

 

Nyelvek
  • Magyar-English

    Hungarian - Magyarul
       English - Angol
Friss hírek

MEGJELENT: Megbüntethetetlen bűnök. Transznacionális gazdálkodó szervezetek kockázatmenedzselése.
Tovább...

Kétkedő kriminológia. A rizikótársadalom kriminálszociológiája.
Tovább...

Kapcsolat
an image
Prof. Dr. Irk Ferenc
E-mail: info@irkferenc.hu